Menü Bezárás

A házasság krízis korszakai

Fontos lenne minden házasságra lépő pár figyelmét felhívni arra – megelőzési célzattal – vagy előre felkészítésként elmondani, hogy a házasságban előfordulnak korszakokhoz köthető válságok, amelyek feladatot és lehetőséget is jelentenek egyben, de semmiképpen nem a „véget”.

A házasságban előfordulnak válságok, amelyek feladatot jelentenek, de nem a “véget”.

Fontos lenne minden házasságra lépő pár figyelmét felhívni arra – megelőzési célzattal – vagy előre felkészítésként elmondani, hogy a házasságban előfordulnak korszakokhoz köthető válságok, amelyek feladatot és lehetőséget is jelentenek egyben, de semmiképpen nem a „véget”.

A házasságra lépéssel két dolog erősen megjelenik, ami nem más, mint az elszakadás és az összefonódás. Ezt tükrözi is az esküvőkön is hallható „lesznek ketten egy testté” és „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez”, ami természetesen a feleségre is vonatkozik. Vagyis amilyen mértékben a szülő nem hagyta magára gyermekét, amikor az még kicsi volt, ugyanolyan mértékben kell magára hagynia házassága gyermekkorában, hogy a házassága egészségesen fejlődhessen.

Az első gyermek születésével érkeznek el a párok a következő természetes krízisponthoz. Ekkor funkció-bővülés is szükségessé válik a család bővülésével. Amikor a házaspárból szülővé válik a pár, nem szabad, hogy a házastársi szerepet felváltsa, kisajátítsa a szülői szerep, és annak kizárólagosan annak helyébe lépjen.

A második gyermek születésekor újabb nehézségekkel kell szembenézniük a családoknak, hiszen a legősibb kapcsolati formából, a hármas kapcsolatból kell kilépniük. A soktagú családok kapcsolati rendszere is triádokra, hármas egységekre bontható vissza, melyek működési feltétele, hogy spontán jöhessenek létre és variálhatóak maradjanak.

A gyermek óvodába indulása – ha ez kimaradna, akkor a beiskolázás – a szülőkben és a gyermekben is ellentétes érzelmeket vált ki. Ilyenkor az új helyzetek, új szabályok, új határok létrehozásának szükségességét eredményezik.

Tudnunk kell, hogy vannak, lesznek szükségszerűen bekövetkező krízisek, és ezekre fel tudunk valamilyen szinten készülni.

A gyermek családból való kiválása (pld. egyetem, önállóságra lépés) is a kapcsolatok átértelmezésére késztetik a családtagokat, főként a szülőket. Ez akkor jelenthet problémát, ha inkább „csak” szülőként működtek és nem házastársként. Ilyenkor a gyermek kiválásával járó veszteség érzése mellett a kapcsolatuk újra definiálására szükség lehet, újra egymásra kell találniuk.

A nyugdíjas kor és a nagyszülővé válás időszaka sem mondható krízismentesnek. Az örömök mellett felfedezik és megélik a változásokat, melyet az öregedés hoz magával. Az özvegység, a házastárs elvesztése a kezdetekre emlékeztet. Visszavezet az egyedüllétbe.

Tudnunk kell, hogy vannak, lesznek szükségszerűen bekövetkező krízisek, és ezekre fel tudunk valamilyen szinten készülni.

Az is nagyon fontos, hogy teljes életet éljünk, igyekezzünk szeretetközösségben élni a családunkban is, hiszen minden embernek fontos a „valahova tartozás, a szeretettség” érzése. A családi krízisekben a rugalmasság, megértés, elfogadás, sok esetben a „szeretetben való elhordozás”, megbocsájtás, szükség esetén segítség kérése is a megoldáshoz vezethet. 

Ne feledjék! Együtt könnyebb az Élet.

AZ IMMUNRENDSZERED ERŐSÍTŐJE

A cikk írója: Molnárné Szabó Judit

Pasztorálpszichológiai szakreferens
Párkapcsolati, házassági tanácsadó
“Face to face” tréner, pedagógus

Telefon: 06-30/234-7474

Székesfehérvár
barkalelkigondozo.hu

Call Now ButtonHÍVJON MOST