Erre vágyik minden ember. A helytelen viselkedések, viszonyulások hátterében nagyrészt a szeretet utáni kielégítetlen sóvárgás rejlik. Felnőtt életünk legmélyén is él a vágy a meghitt és szeretetteljes kapcsolat iránt. A házasság is erre irányul, hogy betöltse ezt a vágyat. A szeretet utáni vágy alapvető érzelmi szükséglet, ami rendkívüli motivációs erő, képessé tudja tenni az embert a megpróbáltatások, nehézségek erőn felüli elviselésére is.

Az, hogy kinek a szívéhez melyik úton tudunk közelebb kerülni, hogy át tudjuk adni neki azt, hogy nekünk Ő mennyire fontos, ahhoz érzékenynek, figyelmesnek kell lennünk a társunk igényeire.

I. Vannak emberek, akiknek a szeretet-tankja az elismerő szavaktól tud telítődni. Ennek nem az a célja, hogy hízelgéssel elérjük az akaratunkat, hanem a társunk bátorításáról, felemeléséről, dicséretéről kell, hogy szóljon. Ha valakinek ez nehezen megy, akkor egyszerű módon, a szókincs bővítésével lehet fejlődni ezen a területen.

II. A minőségi idő a második szeretet-nyelv, ami azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szentelünk a társunknak, aminek a lényege az együttlét. Ez nem csupán fizikailag egy helyen töltött idő, mert nélkülözhetetlen az egymásra fordított figyelem. Ez nem a közös tévézés, közös olvasás, hanem az egymásra nézés, egymásra figyelés ideje. 

Nagyon fontos megtanulnunk beszélgetni, esetleg felvállalni, ha nem tudunk figyelni, mert nem fejeztük be a munkánkat, vagy túl fáradt valaki. Fontos, hogy valódi érdeklődéssel tudjunk a társunk felé fordulni.

Ezek fő előnye, hogy elraktározódnak az emlékezetünkben, majd később újra és újra gondolatainkban újra élhetjük ennek feltöltő erejét.