Persze a mai társadalomban átfedések vannak a szerepek között, de a legbenső énünk mélyen tudja, hogy alapjában véve bizony ebben működőképes. Rugalmasságunkból fakad, hogy más szerepekben is képessé váltunk működni. 

Mindenesetre kedves Férjeknek a folyamatos és tartós, hódítást tudom ajánlani, a kedves Feleségeknek pedig a szűnni nem akaró kedveskedést. Mindezt viszont elkötelezetten, egy egész életen át!

Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy férj nem tud abból tökéletes megelégedésre jutni, hogy maga mellett tudhat egy tökéletes, dolgozó nőt, anyukát és egy feleség sem tud abból teljes megelégedettségre, boldogságra jutni, hogy a férje a legjobb, legügyesebb dolgozó, a leggondoskodóbb apa. Fontos a szerepeinkben jól funkcionálnunk, de ezek között is rangsorolnunk kell. 

Ahhoz, hogy működjön a házasságunk, az elsődleges szerepünkben, mint Férfi és mint Nő kell jól működnünk, – akár egy matuzsálemi korú házasságban is -, ha boldogok akarunk lenni.

Mi is ez a státusz? Hát a „Nagy Ő” státusza. Bármelyik félről is legyen szó. A férfinak, mint a „Férfi Nagy Ő” státuszában kell, hogy ellenállhatatlannak, legyőzhetetlennek érezze magát és a nőnek szintén, mint a „Női Nagy Ő ” pozícióját kell, hogy élvezhesse rendíthetetlenül. Ezt minden nap táplálni kell! Ez a státusz a szeretettségről, elfogadottságról, jól pozícionált szerepekről, egymásról szól.